Hogyan készülnek a Lanarte készletek?

Lanarte logoMint ahogyan egyik előző bejegyzésben említettem, pár éve Hollandiában töltött családi nyaralásunk során alkalmam nyílt ellátogatni a Lanarte keresztszemes készletek gyártási helyére, egy kis tengerparti város ipari területére.

Magát a gyárat nem volt egyszerű megtalálnunk, de azért sikerült. Kívülről első ránézésre azt hittem, hogy mindössze valami irodaépület van itt, és a tervezés, összeállítás valahol máshol folyik. De ha már ott voltunk, és megtaláltuk a nagy Lanarte feliratot egy ajtó felett, akkor már bementem. A párom sajnos nem jött velem, mert Panna lányunk pont előtte pár perccel aludt el az autóban, és őt akkor nem akartuk felkölteni. Ráadásul az is benne volt a pakliban, hogy pénteken délután öt körül már senki nincs ott, vagy esetleg nem foglalkoznak velünk.

Összeszedtem a bátorságom, és bementem. Az első velem szembe jövő úr megkérdezte, kit keresek. Meg kell mondjam, hollandul nem értettem, így angolra váltott. (Meglepő módon ő sem beszélt magyarul.) Szóval összefoglaltam neki, hogy Magyarországról jöttem, épp a vakációnkat töltjük itt, és ha már épp erre járunk, akkor elkanyarodtunk erre, hátha megnézhetem, hogyan készülnek a kedvenc keresztszemes készleteim.

Erre mondta, hogy ok, ő itt az ügyvezető, és ha már ilyen messziről eljöttem és benéztem, az a legkevesebb, hogy megmutatja a „gyárat”. Be kell valljam, ilyen meleg fogadtatásra nem számítottam. Azt hiszem, hogy még szabadkozott is, hogy péntek délután lévén, sok mindenkit nem fogok látni.

Először megmutatta, hogyan szabják méretre az anyagokat egy – a kisebb szobánk alapterületénél nagyobb felületű – vágólapon. Az anyagok méreteit egy számítógép kiosztja, majd annak alapján szabják méretre azokat. Külön gép van arra a műveletre, ami a fonalakat a kartonpapírba húzza. Legalábbis azoknál a készleteknél, ahol be van húzva a papírba. Mindegyik készletbe azonos színű és számú, valamint ugyanolyan hosszúságú fonalak kerülnek.

A keresztszemes-készletekhez a Lanarte üzemében összeszedik a megfelelő darabszámú leírást, csomagolóanyagot, képet, tűt, és fonalakat, ezeket egy dobozba, vagy kocsira teszik, és kiviszik házakhoz bérmunkára. Ez a része a dolognak nekem nagyon szimpatikus volt. Nálunk is megvalósíthatnának ilyesmit a vállalkozások. Amennyi készletet elkészít valaki, annyi után kap fizetést, akkor teszi, amikor jólesik neki – vagy épp ideje van rá.

Amikor a kész készletek visszaérkeznek, bekerülnek a raktár polcaira. Innen küldik a vevői megrendeléseknek megfelelően Európa és a világ minden részére a kész keresztszemes kiteket.

Az az igazság, hogy ennyi nekem már elég is lett volna, de ezután jött a lényeg. Megmutatták a tervezők szobáját. Itt készülnek a jövőben piacra kerülő készletek tervei. Lakberendezési trendek alapján válogatnak képeket, amiket azután négyzetrácsos papírra vetítik át. Kiválogatják hozzá a DMC palettájáról a megfelelő színeket, majd kiküldik szintén bérmunkára, hogy varrják ki a tervezett képet. A visszaérkező műveken ha kell, még módosítanak, és ezt az egész sorozatot még néhány alkalommal elvégzik, egészen addig, amíg elégedettek nem lesznek a kész képpel. Ekkor már csak a gyártáshoz szükséges adatokat kell összegyűjteni, és indulhat a nyomtatás, a megfelelő számú fonalak kiszámítása, fotózás, és elkészülhetnek az első készletek.

Amikor én ott jártam, a Magyarországi megjelenés előtt láthattam a 2005. Őszi Lanarte keresztszemes készlet kollekciót. Mire hazajöttem, pont a Campona kiállítás idején már úgy mentem oda a helyszínre, hogy tudtam, melyik három készletet fogom megrendelni.

A gyárlátogatásom végéhez közeledve már csak a „kommunikációs”, vagy sajtószoba volt hátra, ahol néhány készlet van kiállítva, és úgy néz ki, mint egy tárgyaló. Tulajdonképpen az is. Itt választhattam egy készletet az épp ott lévő repertoárból. Egy lila növényest választottam, de azóta még az a készlet is kivarrásra vár. A később itthon hozzá megvett párjával együtt.

Ezek után elbúcsúztunk, és én nagyon boldogan meséltem el a páromnak az összes apró részletet, amit láttam. Azt hiszem, jó ideig fogok még emlékezni rájuk.

És természetesen azóta sem változott meg a véleményem a Lanarte keresztszemes készletek minőségéről.

Kíváncsi vagyok, vannak-e Neked is kedvenc készleteid. Próbáltad már a Lanarte keresztszemes készleteit? Teteszett? Szerinted is egyszerű eligazodni a mintákon és a színeken?

4 megjegyzés:

  1. Szélig Lászlóné Gabi:

    Kedves Eszter! Megnéztem a keresztszemes munkáidat,és elnemtudtam képzelni hol veszed őket,mert ojyan szépek.Most már tudom hieszen leirtad .de nálunk hol lehet ilyen Lanarta kézimunkát kapni? Én is sokat himezek,szeretem a goblen képeket de a keresztszemesek voltak az elsők amiket csináltam.Sajnos már inkább az előnyomott kézimunkát tudom inkább csinálni már a leszámolhatost nem igen látom,ésigy az előre nyomott nekem jobb.Általába a televizió elött himezek,/UGY SINCS BENNE SEMI/HÁLÁS LENNÉK,HA MEG IRNÁD HOL LEHET VENNI,VALAMI NINCS RENDBEN A GÉPPEL MERT ÁT VÁLTOTT NAGY BETÜRE ÉS NEM HAGGYA ABBA.eLŐRE IS KÖSZÖNÖM A VÁLASZT,SZERETTETEL ÖLEL GABI

  2. M.I.Eszter:

    Kedves Gabi!
    Magyarországon is lehet Lanarte készleteket kapni. NÉzz körül a http://www.evekezimunka.hu lapon. Ők hozzák be és van viszonteladói hálózatuk is. Azonbana Lanarte többnyira leszámolós készleteket készít. De van egy pár előnyomott is.
    Jó böngészést!
    M.I.Eszter

  3. Ralina:

    Kedves Eszter!

    Az idei Campona kiállításon volt szerencsém élőben is látni a munkáidat. Igazán gyönyörűek.
    Az interneten böngészve korábban találtam egy fotosorozatot egy hasonló Lanarte gyárlátogatásról, sajnos azóta leszedték. Hihetetlen volt látni a hatalmas DMC fonaltekercseket. Ezt a márkát én is nagyon szeretem, sok-sok készletüket kihímeztem én is. És nagyon csodálkoztam, amikor egy alkalommal nem azt a színt csomagolták az egyik jelhez, amit a minta megkívánt volna, szerencsére időben észrevettem, mivel a munkám sehogy sem akart az eredeti fotóra hasonlítani. Ekkor kissé megrendült a bizalmam irántuk. Nem mondhatnám, hogy e-miatt de már ritkábban készítek Lanarte kézimunkákat. Talán az űj minták egyre kevésbé hoznak már lázba. Igazán a Marjolein Bastin, és Joador, valamint a jóval korábban készült darabok fognak meg. A szekrényben most is van 3 készlet, ami rám vár.
    A kérdésedre válaszolva, vannak olyan minták, amik egészen könnyen emészthetőek és a mintaíven is jól eligazodom, ez jellemzi a többségüket; de találkoztam olyan darabbal, aminek egy bizonyos részén a sok hasonló jel miatt szinte képtelenség volt követni a mintát.

    És ha megengeded, szeretnék egy virtuális díjat átadni neked. Kukkants be érte a blogomba. :o)
    http://ralina.freeblog.hu/archives/2008/08/04/Brilliante_weblog/

  4. M.I.Eszter:

    Ralina!
    Köszönöm a díjat.

    Sajnálom, hogy megrendült a bizalmad a Lanarte-ban.
    Én szeretem “olvasni” a mintáikat, szerintem jól áttekinthetőek. De meggyőzni nem szeretnélek, mert úgy látom, Te is nagyon szépeket hímzel. Mi is lenne akkor, ha minden keresztszemezőnek ugyanazok a minták és képek tetszenének?

    Amit mostanában hiányolok a magyar piacon az az újabb gyártók, újabb termékei. A jelen lévő “kollekciók”-ból már nagyrészt kivarrtam a nekem tetszőket (na jó, vár még néhány a szekrényben), de az újabbak nem hoznak annyira már lázba. Valami újításra lenne szükség szerintem, kíváncsi vagyok ez mikor következik be.

    M.I.Eszter

Várjuk véleményedet. Szólj hozzá most!


foltvarazs webruhz