Sajnálom, hogy megrendült a bizalmad a Lanarte-ban.
Én szeretem “olvasni” a mintáikat, szerintem jól áttekinthetőek. De meggyőzni nem szeretnélek, mert úgy látom, Te is nagyon szépeket hímzel. Mi is lenne akkor, ha minden keresztszemezőnek ugyanazok a minták és képek tetszenének?

Amit mostanában hiányolok a magyar piacon az az újabb gyártók, újabb termékei. A jelen lévő “kollekciók”-ból már nagyrészt kivarrtam a nekem tetszőket (na jó, vár még néhány a szekrényben), de az újabbak nem hoznak annyira már lázba. Valami újításra lenne szükség szerintem, kíváncsi vagyok ez mikor következik be.

M.I.Eszter

Az idei Campona kiállításon volt szerencsém élőben is látni a munkáidat. Igazán gyönyörűek.
Az interneten böngészve korábban találtam egy fotosorozatot egy hasonló Lanarte gyárlátogatásról, sajnos azóta leszedték. Hihetetlen volt látni a hatalmas DMC fonaltekercseket. Ezt a márkát én is nagyon szeretem, sok-sok készletüket kihímeztem én is. És nagyon csodálkoztam, amikor egy alkalommal nem azt a színt csomagolták az egyik jelhez, amit a minta megkívánt volna, szerencsére időben észrevettem, mivel a munkám sehogy sem akart az eredeti fotóra hasonlítani. Ekkor kissé megrendült a bizalmam irántuk. Nem mondhatnám, hogy e-miatt de már ritkábban készítek Lanarte kézimunkákat. Talán az űj minták egyre kevésbé hoznak már lázba. Igazán a Marjolein Bastin, és Joador, valamint a jóval korábban készült darabok fognak meg. A szekrényben most is van 3 készlet, ami rám vár.
A kérdésedre válaszolva, vannak olyan minták, amik egészen könnyen emészthetőek és a mintaíven is jól eligazodom, ez jellemzi a többségüket; de találkoztam olyan darabbal, aminek egy bizonyos részén a sok hasonló jel miatt szinte képtelenség volt követni a mintát.

És ha megengeded, szeretnék egy virtuális díjat átadni neked. Kukkants be érte a blogomba. )
http://ralina.freeblog.hu/archives/2008/08/04/Brilliante_weblog/