Amikor ezt a képet vittem keretezni, egy napig az autó kalaptartóján állt. Az egyik szünetben a munkahelyemen megnézték a kollégák is. Az egyiküknek az első reakciója ez volt: "Állat!".Nem mondom, hogy nem gondolkodtam a hímzés alatt néhányszor azon, miért is kezdtem ehhez hozzá. Még a kész keresztszemek után sem igazán láttam a figurát az anyagon, pedig más esetben azért ilyenkor már látszik a minta.
Ahhoz, hogy kirajzolódjon a párduc, mosásra és leginkább vasalásra volt szükség.
De aztán már mindenki csak csodálkozott a kész "állaton".
Eredetileg fekete kongré volt a készletben, de én "mazochista" módon kicseréltem fekete lenes vászonra. Kicsit emiatt küzdöttem is a számolással, főleg azokon a részeken, ahol nagyobb szünetek vannak a hímzésben.
A párduc szemei szinte világítanak egy kis oldalfénytől. A fémes fonalak pedig ragyogóan csillogóvá teszik a telihold fényét.
Keretezés után pedig így fest:
A nagy kérdés már csak az, melyik falon mutat majd jól a lakásban?
.
M.I.Eszter
