Mint ahogyan egyik előző bejegyzésben említettem, pár éve Hollandiában töltött családi nyaralásunk során alkalmam nyílt ellátogatni a Lanarte keresztszemes készletek gyártási helyére, egy kis tengerparti város ipari területére.

Magát a gyárat nem volt egyszerű megtalálnunk, de azért sikerült. Kívülről első ránézésre azt hittem, hogy mindössze valami irodaépület van itt, és a tervezés, összeállítás valahol máshol folyik. De ha már ott voltunk, és megtaláltuk a nagy Lanarte feliratot egy ajtó felett, akkor már bementem. A párom sajnos nem jött velem, mert Panna lányunk pont előtte pár perccel aludt el az autóban, és őt akkor nem akartuk felkölteni. Ráadásul az is benne volt a pakliban, hogy pénteken délután öt körül már senki nincs ott, vagy esetleg nem foglalkoznak velünk.

Összeszedtem a bátorságom, és bementem. Az első velem szembe jövő úr megkérdezte, kit keresek. Meg kell mondjam, hollandul nem értettem, így angolra váltott. (Meglepő módon ő sem beszélt magyarul.) Szóval összefoglaltam neki, hogy Magyarországról jöttem, épp a vakációnkat töltjük itt, és ha már épp erre járunk, akkor elkanyarodtunk erre, hátha megnézhetem, hogyan készülnek a kedvenc keresztszemes készleteim.

Erre mondta, hogy ok, ő itt az ügyvezető, és ha már ilyen messziről eljöttem és benéztem, az a legkevesebb, hogy megmutatja a „gyárat”.  Be kell valljam, ilyen meleg fogadtatásra nem számítottam. Azt hiszem, hogy még szabadkozott is, hogy péntek délután lévén, sok mindenkit nem fogok látni.

Először megmutatta, hogyan szabják méretre az anyagokat egy - a kisebb szobánk alapterületénél nagyobb felületű - vágólapon. Az anyagok méreteit egy számítógép kiosztja, majd annak alapján szabják méretre azokat. Külön gép van arra a műveletre, ami a fonalakat a kartonpapírba húzza. Legalábbis azoknál a készleteknél, ahol be van húzva a papírba. Mindegyik készletbe azonos színű és számú, valamint ugyanolyan hosszúságú fonalak kerülnek.

A keresztszemes-készletekhez a Lanarte üzemében összeszedik a megfelelő darabszámú leírást, csomagolóanyagot, képet, tűt, és fonalakat, ezeket egy dobozba, vagy kocsira teszik, és kiviszik házakhoz bérmunkára. Ez a része a dolognak nekem nagyon szimpatikus volt. Nálunk is megvalósíthatnának ilyesmit a vállalkozások. Amennyi készletet elkészít valaki, annyi után kap fizetést, akkor teszi, amikor jólesik neki – vagy épp ideje van rá.

Amikor a kész készletek visszaérkeznek, bekerülnek a raktár polcaira. Innen küldik a vevői megrendeléseknek megfelelően Európa és a világ minden részére a kész keresztszemes kiteket.

Az az igazság, hogy ennyi nekem már elég is lett volna, de ezután jött a lényeg. Megmutatták a tervezők szobáját. Itt készülnek a jövőben piacra kerülő készletek tervei. Lakberendezési trendek alapján válogatnak képeket, amiket azután négyzetrácsos papírra vetítik át. Kiválogatják hozzá a DMC palettájáról a megfelelő színeket, majd kiküldik szintén bérmunkára, hogy varrják ki a tervezett képet. A visszaérkező műveken ha kell, még módosítanak, és ezt az egész sorozatot még néhány alkalommal elvégzik, egészen addig, amíg elégedettek nem lesznek a kész képpel. Ekkor már csak a gyártáshoz szükséges adatokat kell összegyűjteni, és indulhat a nyomtatás, a megfelelő számú fonalak kiszámítása, fotózás, és elkészülhetnek az első készletek.

Amikor én ott jártam, a Magyarországi megjelenés előtt láthattam a 2005. őszi Lanarte keresztszemes készlet kollekciót. Mire hazajöttem, éppen a Campona kiállítás idején már úgy mentem oda a helyszínre, hogy tudtam, melyik három készletet fogom megrendelni.

A gyárlátogatásom végéhez közeledve már csak a „kommunikációs”, vagy sajtószoba volt hátra, ahol néhány készlet van kiállítva, és úgy néz ki, mint egy tárgyaló. Tulajdonképpen az is. Itt választhattam egy készletet az épp ott lévő repertoárból. Egy lila virágos képet választottam, de azóta még az a készlet is kivarrásra vár. A később itthon hozzá megvett párjával együtt.

Ezek után elbúcsúztunk, és én nagyon boldogan meséltem el a páromnak az összes apró részletet, amit láttam. Azt hiszem, jó ideig fogok még emlékezni rájuk.

És természetesen azóta sem változott meg a véleményem a Lanarte keresztszemes készletek minőségéről.

Kíváncsi vagyok, vannak-e Neked is kedvenc készleteid. Próbáltad már a Lanarte keresztszemes készleteit? Tetszett? Szerinted is egyszerű eligazodni a mintákon és a színeken?