Panna lányom a minap segítségemre sietett. Addig nyaggatott, míg le nem eresztettem a vasalódeszkát és nem hagytam őt is egy kicsit az igazi vasalóval gyakorolni. Bárcsak megtartaná ezt a lelkesedést 10-15 év múlva is. Bár be kell, hogy valljam, én szeretek majdnem mindent vasalni.
Alig öt éves kora ellenére profin húzogatta a számára aránytalanul nehéz vasalót a pizsamáján, pólóján. Azért arra fel kellett hívni a figyelmét, hogy a nagy koncentrálásban ne hagyja a vasaló előtt a kezét, mert esetleg megég.
Borzasztóan élvezte, hogy ő vasalja a saját pólóit, forgatta, alaposan megsimogatta, majd még össze is hajtotta őket. én pedig lelkesen fényképeztem. A vasaló felállításával többnyire csak két kézzel tudott megbirkózni, de ez sem szegte kedvét.
Egy idő után azonban látszott rajta, hogy kezdi unni. Ekkor történt, hogy véletlenül kicsit a kezéhez is ért a vasaló. Éppen csak, icike-picikét. Itt volt hát az idő a művelet befejezésének. Szerzett egy pohárka hideg vizet, s belelógatta a sebsült ujját. Kicsit még "szenvedett", aztán el is felejtette az egész sérülést.
Másnap viszont büszkén mutogatta a saját maga vasalt pólót az oviban. :)
A Te gyereked is szokott segíteni? Előre haladsz tőle, vagy inkább sokszor szeretnéd egyedül csinálni a dolgokat?
M.I.Eszter
-
Kategóriák
-
Legfrisebb blogbejegyzések
-
Archívum
- 2011 december
- 2011 október
- 2011 augusztus
- 2011 július
- 2011 június
- 2011 március
- 2010 november
- 2010 október
- 2010 szeptember
- 2010 augusztus
- 2010 június
- 2010 május
- 2010 április
- 2010 március
- 2010 február
- 2010 január
- 2009 november
- 2009 október
- 2009 szeptember
- 2009 augusztus
- 2009 július
- 2009 június
- 2009 május
- 2009 április
- 2009 március
- 2009 február
- 2009 január
- 2008 december
- 2008 november
- 2008 október
- 2008 szeptember
- 2008 augusztus
- 2008 július
- 2008 június
- 2008 május
- 2008 április
- 2008 március
- 2008 február
Szia Eszter,
Pont ma kértem a “nagylányomat”, hogy kenje meg a pirítós kenyereket ebédre, mivel elég nagy hangzavar volt a játszószóbájukban. Elég volt, hogy a két fiú csinálta a rendbontást. A “nagylányom” és az ikertestvére 4 és 1/2 évesek a legkisebb fiam 3. Sütésnél szinte mindig együtt gyúrjuk a tésztát és a porszívót 4-en toljuk előre-hátra :).
Nem mindig haladósabb így, de a lényeg, hogy kedvet kapjanak a nagyok munkájához :). Ha most nem kezdjük el akkor már később nehezebb. A piszamájukat is ők hajtják össze, ágyazni még nem ágyaznak ;).
Étkezéseknél is segítenek a tányérokkal, evőeszközökkel, olyan jó nézni őket ilyenkor mert nagyon büszkék magukra 😛 :), és persze mi is :))))
Szia!
Emlékezetes gyerekkori vasalásom eredménye egy szabályosan kilyukasztott iskolaköpeny lett, de azóta lelkesen vasalok 6 tagú családomnak. Úgyhogy, nyugalom, biztos nem fogja kislányod kedvét szegni ez a kis baleset. Egyébként nagyon tetszik a honlapod! Sok erőt a folytatáshoz!