Ollót vettem a kezembe. De most a másikban nem textilt, hanem Panna haját fogtam.
Már régen próbáljuk fűzni, hogy a hosszú haj nem annyira jó neki, mint ahogyan azt ő szeretné.
Egyrészt nem is áll olyan szépen, másrészt nyűgös a hajmosás, szárítás, és nagyon hamar össze is gubancolódik.
Próbálkoztunk a csurkába fogással, hajfonással is, de nagyon rakoncátlanok a tincsei és minden alkalmat megragardnak arra, hogy a terelésükkel ellentétes irányba tűnjenek elő...
Így egyik reggel sikerült meggyőzni, hogy legyen a nyárra rövid a hajtakaró, s majd ősszel újra hosszabbra hagyjuk. (Nagyon nem is kellett győzködni a csajt.)
Így szombat délután apa hajának megkurtítása után Panna haját vettem a kezeim közé. Ilyen lett:
Most büszkén mutogatja a rövid haját és megállapította azt is, hogy könnyű lett a feje.
M.I.Eszter
.
