A múlt pénteken hivatalosan is megnyitott az immár 14. alkalommal megrendezett kézműves seregszemle. Természetesen a megnyitó ünnepségre én is elmentem, és örömmel tapasztaltam, hogy a kiállítók többsége is ezt tette.

A reneszánsz évéhez kapcsolódóan a megnyitó ünnepség Szórádi Rozália kobozon kísért dalaival kezdődött.

Ezután több jeles személy is elmondta a kézművességről, a mai magyar iparosokról és a kézi munka értékéről a véleményét. Szerencsére egyikük sem nyújtotta hosszúra a mondandóját. A Mezőgazdasági Múzeum nevében Dr. Szatmári Sarolta, a főigazgató-helyettes, a kerületi önkormányzat képviselőjeként a helyi polgármester Dr. Weinek Leonárd üdvözölte a látogatókat és művészeket, majd az IPOSZ elnöke (Szűcs György) és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviselője (Simon Gábor) után még a BKIK kézműipari tagozatának elnöke (Hefter József) is elmondta a véleményét. A beszédek után már csak a díjazottak elismeréseinek az átadása volt hátra. Ebben az AMKA elnöke Gergely Imre és a díjakat felajánló szervezetek képviselői vettek részt.

Közben sikerült egy a kiállításról szóló albumot is beszereznem, melyben minden alkotó egy-egy munkája van megörökítve. Ez a könyv a szervezők nem kis munkájával alig 3 hét alatt készült el, amiért a kivitelezőknek és a szervezőknek is elismerés jár.

Maga a kiállítás idén sajnos sokkal kisebb helyet kapott a múzeumban, mint az előző években, azonban sem a kiállítók, sem pedig a kiállított tárgyak mennyisége nem változott. Ebben az évben 278 alkotó 525 alkotását javasolta kiállításra a zsűri. Bárén már láttam a Múzeumok Éjszakáján is a kiállítást, mégis sok új meglepetést találtam. Sok-sok szemet gyönyörködtető alkotás van a fafaragástól kezdődően, a tűzzománcon, bőrművességen és textilmunkákon keresztül az üvegművességig és a kovácsoltvasig. Láttam nagyon szép ruhákat, szépen megmunkált fából készült polcot, és még mindig összefut a nyál a számban, amikor a mézeskalácsok illatára gondolok.

Egy hímzést azonban ki kell, hogy emeljek, mert csodálattal nézegettem, s többször is visszamentem elismerő pillantásokat vetni rá. Valószínű a látogatók többsége elsiklott a felett a két terítő felett, amiről most írok, de mivel én is hímzek, tudom, mennyi energia és mennyi türelem van abban a két csomózásos technikával fehér alapra fehér cérnával hímzett terítőben, amit Galambosi Istvánné készített.

Az én munkáim közül végül a benyújtott 15 munkából 14-et zsűriztek be a kiállításra, azonban helyhiány miatt az egyik összetartozó képek közül, csak egy részét állították ki. Így végül kilenc munkám található meg a kiállítás falain. Öt keresztszemes és négy foltvarrott kép.

Nézegesd meg Te is a kiállításról készített fotóimat, amiket a honlapomra a kiállítások menübe töltöttem fel. Ha tetszik, amit látsz, nézz körül személyesen is július 27-ig a Vajdahunyad Várban!

---

M.I.Eszter