Ez egy nagyon rövid bejegyzés lesz. Néhány napom (egy része) azzal ment el, hogy az őrült fejjel társadalmi munkában bevállalt ovis lepedőket megvarrtam. Azaz kiszabtam, félig megvarrtam, segítségemre jövő szüleim kibélelték, majd bevarrtam a szájukat és letűztem őket körbe, hogy a flíz ne csússzon el benne.Még szerencse, hogy csak 24 db. Huhhh.
Másik szerencse, hogy nem kell nap mint nap ilyet csinálnom. Azt hiszem megőrülnék egy varrodai - vagy más monoton - szalag mellett ugyanazt csinálva naphosszat. Rá kellett jönnöm, hogy szerencsés vagyok, mert érdekes és változatos munkám, a hobbimat pedig én alakítom azzá.
M.I.Eszter
