Nálunk a családban kialakult egy fogalom, amit "nagy segítség"-nek hívunk. A történek még Panna kisebb korára vezet issza, mikor is nagyon akart mindenben segíteni. Persze volt amiben tudott, de azért két-három évesen még inkább hátrafelé mozdította az elvégzendő feladatokat, mint előre. Persze este örömmel újságolta apukájának, hogy ő volt a "nagy segítség".Mára ez a helyzet megváltozott, hiszen lassan öt éves és nagyon sok mindent rá lehet már bízni, s ezekben tényleg nagy segítség.
Sokszor, amikor egy-egy foltos munka készül, odajön, és nézegeti az anyagokat, mi lesz belőle, hogyan fog kinézni és persze olyan is van, hogy míg én próbálom kitalálni hogyan is kövesség egymást a színek, ő szépen "áttervezi" a már kirakott részt. De sebaj. Látszik, hogy kreatív lesz ő is. Az oviban is meglepődtek, hogy milyen szépen vág ollóval. Hát persze, hisz a szabó-olló nagyon éles, s azzal remekül lehet vágni... A tiltott gyümölcs mindíg édesebb. :)
Az előző bejegyzés is úgy született, hogy rendezgettem a képeimet a gépen. S hát Panna a foltvarrásban segítő csibegyáros képei mellett nem mehettem el anélkül, hogy meg ne mutatnám, hogy egy négy éves kisember is mennyire élvezi, hogy készít, alkot valamit, amit azután büszkén mutogathat. Ezeket a csibéket végül bevittük az oviba, s minden gyerek kapott egyet-egyet. Panna pedig újságolta, hogy ő bizony segített a kivitelezésben.
Persze nem csupán a csibék készítésekor segít, hanem akár a nagyobb dolgok elkészítésekor is aktívan közreműködik. A flanel takaró készítésekor például adogatta a négyzeteket, de együtt csináltuk a saját takaróját, párnáit - amire ő rajzolta a mintát -, és ágyneműjét is.
Közben még találtam képeket, itt épp szívecskék rajzolása és összetűzése folyik:
Itt pedig a flíz szabása folyik éppen:
Te hogy állsz az ilyen segítséggel? Neked is van valaki, aki nagy lelkesedéssel segít a munkádban? Engeded, hogy a foltos dolgaiddal "játszon" a gyermeked, vagy a kincseid, csak a tiédek? Kíváncsi vagyok, Te hogy látod ezt, mi a véleményed a gyerekek foltoskodásba bevonásáról.
M.I.Eszter
Kedves Eszter!
Örömmel olvastam és láttam, hogy milyen komoly segítséged van. Azt, hogy komoly segítség a szó valödi értelmében gondoltam, mert nagyon fontosnak tartom azt, hogy a gyermeknek minden lehetőséget meg kell adni ahhoz, hogy mionél jobban megismerje az őt körül vevő világot, ez a játszva tanulás nagyszerű példája, amikor a gyermek teljes belefeledkezéssel a játék igazi örömével ismerkedik matematikával-rövidebb, hosszabb, keskeny széles..- és sorolhatnám. Úgy gondolom, ha minden szülő engedné gyermekét olyan dolgokkal is tevékenykedni, mint a gombok, anyagok, szalagok, de mondhatnám a krumpli, bab, borsó stb. nekünk fejlesztő pedagógusoknak sokkal kevesebb dolgunk lenne. Én magam az unokámmal vagyok hasonló kapcsolatban, bár még csak két és fél éves, de már ő is segít nekem, szeret kutatni az anyagok között, gombokkal már egészen kicsi kora óta játszottunk együtt, most már egyedül is.Olló használatnál még felügyeletet igényel, mert bár gyerek ollója, van, de jó minőségű és tényleg vág.Remélem vagyunk még egy páran akik úgy gondoljuk, hogy a “foltoskodást” nem lehet elég korán elkezdeni, meg egyébként is “foltoskodás nélkül lehet élni, de nem érdemes” Szeretettel Éva