Az úgy kezdődött ...,hogy Panna kapott még Karácsonyra bólogató kisállatokat. Sokat. Mert még nincs elég apróság itthon. Azóta ezeket gyűjti. (Azelőtt hercegnőket, lovakat, kutyákat...)
Természetesen a bólogatókat az oviban is be kellett mutatni. Azonban ennyi minden már nem fér el a zsebben. Okos gyerek, szerzett magának zacskót hozzá. Szép zöld csíkosat. Reggel belepakolt mindent, irány az ovi, kipakol mindent belőle. Jön a foglalkozás, belepakol, majd ismét ki.... Alváshoz is kipakolja őket szépen sorban az ágyába. A zacsi meg zörög.
Első nap még elmegy, de mikor már egy hete zörög a legnagyobb óvatosság mellett is az alvásnál, mondta, hogy kellene neki valami, amiben beviheti a bólogatókat a csoportba.
Megígértem hát, hogy varrok az állatoknak egy zsákot. Panna választotta az anyagokat, a magasságot pedig a minta adta. A zsák belső rétege csillagos lett, és a zsák szájánál kipróbáltam ezt az új ferdepántot (Ketté van vasalva és a közepére csipke van horgolva. Reklám: itt több mintában is láthatod)
Azért, hogy ne kelljen minden alkalommal megkötni, a zsinórra tettünk egy gyors-zárat, és a zsinór másik része akasztóként is funkciónál.A zsák két rétegét néhány helyen körben összevarrtam, így nem csúsznak el a rétegek.
Amióta a zsák elkészült, ki sem nagyon esik Panna kezéből, és persze nem csak a bólogatókat tartja benne. Néha csodálkozom is azon, hogy bírja el egyedül. :)
(megj.: a mosást is bírja a zsák, mert hát kosztűrőnek azért nem mondanám a színét.)
.
M.I.Eszter
Én sem győzöm a lányomnak alkotni a zsákokat… 🙂