Valamikor, jó néhány hónappal ezelőtt jelentkeztem a "Mi Otthonunk" magazinhoz, mint előfizetési ajándék felajánló.Most jött el a lehetőség, hogy néhány dolgot a magazinon keresztül bemutathatok a nyomtatott sajtóban is.
Az elsőként bemutatott Gésa keresztszemest a magazin új előfizetésével egy esztergomi olvasó nyerte.
A telefonon és e-mailen történt egyeztetések után a képet Budapesten adtam át. Nagyon örülök annak, hogy ilyen jó helyre került a képem, s nem csak a szekrény mellé állítva került porfogóként valaki lakásába.
Az alábbi levelet kaptam köszönet képen (azt kell mondjam, meghatódtam):
"Kedves Eszter!
Mivel eddig nem sok mindent nyertem az életben, nem jött, hogy higgyek a szememnek, mikor megláttam, hogy egy lakberendezési lap előfizetőjeként megnyertem az általad felajánlott keresztszemes képet. Mivel én is kézimunkázó, kézimunkát kedvelő vagyok, kíváncsian, de nagyon boldogan vártam az ajándékot. Közben rámentem a honlapra is, ami nagyon szép és kedves, ahol nagyon sok érdekességet, sok jó ötletet találtam. Gratulálok hozzá!
Úgy döntöttünk, hogy az ajándékba kapott csodálatos kép (melyet időközben meg is kaptam) a hálószobánk falát fogja díszíteni. Eddig az volt a tervem, hogy megtanulom a patchworkot és azzal dekorálom a szobánkat, de sajnos még csak az anyagok gyűjtögetéséig jutottam el. A tervemről most sem mondtam le, nagyon szeretnék megtanulni patchworkozni, de a munkáidat látván elhatároztam, hogy megpróbálok én is keresztszemest varrni. Nem tudom, miként fog sikerülni, de számítok a segítségedre. Különösen tetszenek a gyógynövényeket, a növényeket ábrázoló képek.
Még egyszer köszönöm a szép ajándékot, gratulálok az alkotásaidhoz, és nagyon örülök, hogy a munkáid által megismertelek Téged. Ezentúl én is visszatérő látogató leszek az „eszterkezimunka.hu”-n.
Üdvözlettel,
Sebestyén Melinda,
Esztergomból
U.I.: Külön köszönöm a kis madárkát (?) is. Nagyon ötletes, aranyos."
(A madár egy csibe, aki berepült a kép mellé. :) )
M.I.Eszter
.
Siasztok.Bocsánatot kérek mindenkitöl,de most ismerkedem a számitógéppel.Ha hibázok nézzétek el nekem.Èn Svédországban élek és itt nincs hagyománya az ilyen önzetlen csere-bereberéljunk szinte már baráti társaságnak. Itt mindenért fizetni kell.Nagyon hasznos tanácsokat olvastam töletek. Nekem is van egy nyolc éves kislányom, Katának hivják. Most kezdett el keresztszemezni.Nekem meg van a Keresztszemes újság minden száma ha valaki szeretne mintákat szívesen elkuldöm.Nekem a legnagyobb problémám, hogy nagyon drága akeretezés. A szekrényemben pihentek a kész munkák amig meg nem tanultam a képeimet bekeretezni, keretet késziteni, festeni.Nagyon örulök,hogy rátok találtam.
Ez szép .Megérdemelted .Lelkes , kedves és önzetlen vagy .Veled örülök . Üdvözlettel : baliibi
Szívmelengető ez a blog! Mindig ide jövök olvasgatni, ha valamin felhúzom magam :o)
Nagyon ugymérzem, hogy senki nem reagált az én levelemre.Miért van ez? Ide csak Eszterrel kapcsolatos témákkal lehet csak irni? Nem tudom a szabolyokat?
Szia Mano!
Üdvözöllek. Örülök, hogy rám találtál. Írhatsz nyugodtan, olvastam is a hozzászólásodat, és szerintem a többiek is.
Hogy miért nem reagált senki, nem tudom. Azt tudom, hogy én nem írok minden hozzászólás után köszönöm, hogy hozzászóltál…. választ.
Az írásodban pedig nem találtam kérdést, amire választ várnál. 🙂
A blogot én írom, de természetesen szabad vélemény-nyilvánítás van (kulturált keretek között – aki káromkodik, vagy nem megfelelően ír, azt moderálom – eddig még nem igazán volt rá példa szerencsére).
Nagyon sok kézimunkás blog van, van ahol sokan írnak, van, ahol kevesen. Én valahol a középmezőnyben érzem magam ilyen téren – nyugodtan rakjatok helyre, ha tévedek.
A hozzászólásoknál általában a bejegyzés témájánál illik maradni, de ha a “beszélgetés” más irányt vesz, engem nem szokott zavarni.
Remélem, kielégítő a válasz. 🙂 🙂 🙂
Egyébként milyen Svédország, és ha nem titok, hogy kerülél oda?
M.I.Eszter
Babe,
Örülök, hogy így érzel a blogommal kapcsolatban. Ki húzott fel?
Ne hagyd magad!
M.I.Eszter
Szia Eszter,
csak a szokásos dolgok: munkahelyi stresz, plusz autós közlekedés – ami még így is ezerszer jobb, mint a tömegközlekedés, de nagyon stresszes az biztos. Itt meg mindig olyan jókat olvasgatok, bár szinte semmihez nem szólok hozzá, de attól még jó olvasni, és szerintem a többség így van ezzel.
Gombóc Manó, a Te írásod is érdekes volt, meglepődtem azon amit írtál. Sajnos itt is fogy az önzetlen cselekedetek száma, de azért még akad :o)
A kedvencem egyébként a 3d-s keresztszemes oldal, legalább egy héten egyszer megnézegetem a házikókat – nem tudok betelni velük annyira cukik! Ha elkészülök a 3 képpel amiket most hímzek, mindenképpen a házikókat meg akarom rendelni, remélem nem vágom túl nagy fába a fejszémet…