Egy keresztszemező hölgy egész életében rosszul viselkedett, ezért nem jutott a Mennybe. A Pokol kapujánál találkozott az Ördöggel, aki szívélyesen üdvözölte őt és mosolyogva mutatta az utat a jövendőbeli otthonába.
Az Ördög egy óriási szobába vezette ami egy óriási kézimunka-üzletre emlékeztette. A hölgy pislogott, majd próbálta nagyra nyitni szemét, hogy megbizonyosodjon arról, hogy amit lát az illúzió-e vagy sem. De ez a valóság volt. Ez volt a leggyönyörűbb kézimunkaüzlet, amit valaha is látott. Még mindig ámulatba esve megkérdezte, vajon tényleg igaz-e a mit lát. "Természetesen igaz, nyugodtan hozzá is érhetsz!", mormolta az Ördög.
A hímző aggódott ugyan, hogy 1000 Voltnyi feszültség rázza majd meg ujjait, ha bármihez is hozzáér, de félelmét legyőzve megérintette a körülötte lévő dolgokat. Tényleg valóságosak voltak. Izgatottan kérdezte, körülnézhet-e, s közben arra gondolt, ez túl jó ahhoz, hogy a Pokol legyen. "Természetesen mindent megnézhetsz, ez a Te végzeted!" mondta az Ördög.
Megtalált minden mintát, amit valaha is kiadtak, beleértve azokat is, amelyeket az élete során soha nem tudott felkutatni. Az összes kézimunka magazin hiánytalan példányszámmal sorakozott a polcokon, még a régi, történelmi példányok is - természetesen mindegyik eredeti kiadásban. Csodálkozva nézett körül. Minden típusú fonalat megtalált: a selymeket, a pamutot, a fémszálasat, a gyöngyház színűt, a melírozottat, a kézzel festettet...
Még a szeme fennakadt, amikor a halomba tornyozott anyagokat meglátta. Minden féle színű, típusú, szálsűrűségű anyag volt ott. S mellette felhalmozva találta meg az összes hasznos - s haszontalan - kellékeket, amikre egy keresztszemező csak vágyhat. ollókat, rámákat, nagyítót, rámát, s mind mind rendezetten, hogy csak le kelljen emelnie a polcról.
És ott, a terem egyik sarkában rég áhított hímződoboz mellett a kényelmes fotel, melyre már oly régen vágyott és ott hevertek a befejezetlen munkái szépen sorban, csak őrá várva. Arra gondolt, hogy talán ezeket is magával viheti. S ebben sem csalódott.
"Most már annyi időm van, amennyit csak akarok." - gondolta magában - "Egytől egyig befejezem őket."
Éppen hogy mindent megérintve örömmámorban úszva megállapította, hogy ez bizony nem a Pokol, hanem a Mennyország."
Aztán kiábrándultan, arcára fagyott mosollyal hallgatta az Ördög egyetlen kérdését:
"Láttál valahol egyetlen tűt is?"
.
M.I.Eszter
.
