Az előző bejegyzésben azt írtam le, miként készültem a kézimunkáim bemutatására. Amikor összeraktam kupacokra a keresztszemes képeimet és foltvarrásom eredményeit, bizony kételkedni kezdtem a kocsink kapacitásában. Aztán úgy gondoltam, ami befér, azt visszük, ami nem, az marad. Először a keresztszemes képeket raktuk be. Mivel erre a napra esett Panna lányom évzárója és még utána egy eperszedést is beiktattunk, annyira kimerültem a keresztszemesek csomagolásával, bepakolásával, a foltvarrás válogatásával, hogy a foltos dolgok bepakolása reggelre maradt. Este így nézett ki a csomagtartó:

Reggel aztán újult erővel bepakoltuk a patchwork-öket, a kézműves foglalkozásra előkészített mintadarabokat és varrnivalókat, és a ruháink mellé még két szerszámos táska is került, „hátha szükségünk lesz rá” – gondolattal.

Eddig bárhová mentünk, általában nem pakoltunk soha a hátsó ülésre és kalaptartóra sem, na most sikerült mindkét helyet kihasználni. Ezen a képen Panna még félig telt autóban keresett magának helyet. (Szerencsére nem a keretezett keresztszemeseket találta meg ülőkének.)

Kb. 300 km megtétele után délután meglepetten tapasztaltuk, hogy nem nagyon találunk helyet a képeknek. A szervezés során úgy tűnik megszakadtak az információs szálak. Végül 5 óra után kezdtük el felrakni a végső helyére a keresztszemeseket és a foltvarrott képeket. A takaróknak, terítőknek nem jutott hely, három tárolóban azonban a keresztszemes apróságokat sikerült elrendezni. Este fél hét körül jutottunk el vacsorázni s utána örültünk, hogy ledőlhetünk. Panna is nagyon hamar elaludt.

Szombaton 10 órakor kezdődtek a programok, a színpadon szavaltak, énekeltek és táncoltak. Az én kézimunkás képeim az egyik folyosón voltak kirakva. Aki arra járt, többnyire megcsodálta. Többen gobelinnek nézték, kérdezgették hogyan készül, mióta csinálom. Akikkel bővebben beszéltem, csodálkoztak azon, mennyi idő is egy-egy darab elkészítése. S természetesen jött a tipikus „Mikor van erre időd?” kérdés is.

Mivel a vendégek és látogatók nagyon nagy többsége elvonult a saját osztálytalálkozójára, és a műsor után szinte kiürült az épület, a kézműves foglalkozásra szánt dolgaimat elő sem vettem. Biztosan lesz még hely, ahol hipp-hopp elfogynak majd az előkészített apróságok. Szerencsére az a fajta anyag nem romlandó. :) Ha máskor nem, elviszem az egyik közös varrásra ahol biztosan lesz jelentkező az eprek, baglyok és csibék öltögetésére. :)

Este felé leszedegettük a képeket a falról és próbáltuk úgy visszapakolni, hogy hazafelé se sérüljenek se a keresztszemesek, se pedig a foltos képekben takarókban ne essen kár. Pár perccel a vihar kezdete előtt csuktuk le a csomagtartó fedelét. Szerencsére az esőfelhők is türelmesen kivárták, míg minden alkotás a helyére kerül.

A kiállított kézimunkákat – ha már így együtt voltak – lefotóztuk.

Az elkészült képeket pedig IDE töltöttük fel.

Nézd meg őket, mond el a véleményed Te is!